Ma is esett.

Hideg pocsolyába  hullt

 lámpafény  remeg...

Az éj mellkasából sötét hörög

torkából ködfoltokat köpködött.

 

Fehér madár,

a templomtornyán

menedéket keres.

Egyedül fél,

szívében ázott remény.

Repülne már.

Sírni nem mer, szárnya fáj.

Nyugtatja lelkét

a csillagokat utánozó

adventi fényekben ringatózó táj...