Kedves Olvasó!
Pihenj meg itt egy kicsit. Zajos ,- gépies , felgyorsult világunkban, sokunk számára jelent megnyugvást, békés pillanatokat, ha a természet adta szépségeken tekintetünket megpihentethetjük...
Írásaim csak apró kis szirmok…, a lelkemből feltörő sóhajok leképezései. Bennük van minden, ami én vagyok. Szomorú és vidám, reménykedő és lemondó… a realitások talaján járó, de képzeletgazdagságra törekvő ember…
Motto:
"...Az emberek szabadok, ez a legnagyobb ajándék, amelyben részesültünk. A szabadságunk teszi lehetővé, hogy mássá váljunk, mint akik vagyunk. A szabadság azt jelenti, hogy álmodhatunk, az álmok pedig az életünk éltetői, még ha gyakran hosszú utazások meg egy-két pofon árán érjük is el őket..."
Alessandro D'Avenia
“… előbb vagy utóbb rájön az ember, hogy ő maga saját lelkének főkertésze, életének irányítója. Felfedezi a gondolkodás törvényszerűségeit magában, és egyre pontosabban megérti, hogyan alakítják gondolatai jellemét, körülményeit és sorsát.”
James Allen
Ruder Jana vagyok, Somogyban élő pedagógus. Nevem ötvözet. Szeretem. Ezen a néven publikálom az írásaimat, osztom meg gondolataimat, érzéseimet másokkal...
Amióta csak képes vagyok emlékezni, mindig vonzódtam a természethez. Rácsodálkoztam a fák törzseire, egy virágsziromra, vagy a madarak dalára és röptére...
Gyönyörű a vízcsobogás, a patak szaladása, a dombok és hegyek mozdulatlansága.
Szeretem az éjszaka csendjét, a csillagok pislogását. Egy bogárka igyekezetét, pillangószárnyak színeit...
Sok mindent látok szépnek.
Megérint egy kép, egy dal, egy vers, egy próza, egy arc...
Ki is vagyok valójában?
Ezen minden ember sokat gondolkodik. Mit is akarok én itt, ebben a hatalmas világban? Miért jöttem, s hova tartok, hagyok - e valamit magam után...
Képes vagyok - e elültetni valakiben valamit, tudok -e segíteni valamiben, avagy gondol-e rám majd valaki mosolyogva, szívében - lelkében,... szeretettel ...
Gyerekkorom azzal kezdődött, hogy a kórházban hagytak, ez ma is nagy seb nekem. Sosem volt apám… „ pedig én apás lettem volna „ – (idézet Zoltán Erika Apámnak nincs mit mondanom. c. dalából)
Aztán egy kék szemű tündér, anyai nagyanyám- ÉDESKE - értem jött, s megtanított látni, és érezni.
Ma is ebből táplálkozom, nap, mint nap alapot ad,...s teszek hozzá, ha tudok...
Szeretetet adni jó...,nagyon jó...igazi boldogság, ha erre képesek vagyunk. Azonban néha kapni is kell, hogy erősödjön bennünk az adni tudás öröme.
Sok emberben csalódtam már, egyre gyakrabban tapasztalom, hogy csak önmagukra figyelnek , keveset tesznek önzetlenül másokért. Hála Istennek, bőven akadnak kivételek, s ha olyan szerencsések vagyunk, hogy megtaláljuk azokat, akik szintén adni akarnak..., sok szépet kaphatunk a sorstól...
Nem mindenben alakult úgy az életemben, ahogy szerettem volna. Túl korán lettem felnőtt, s maradtam magamra a gondolataimmal. Előbb énekelve mondtam el, később írásban mindazt, ami bennem van...
Nem vagyok boldogtalan ember, .. ellenkezőleg. Tulajdonképpen boldog és szerencsés vagyok, mert rengeteg csodát megélhettem. A gyermekeim a legnagyobb csodák nekem. Nélkülük üres lenne, kopár ez a világ. Ök az én örömöm, a legnagyobb ajándék.
Sok fájdalmat, szomorúságot is hordozok magamban...
Ezeket kiírom a lelkemből...azt a mélyen elrejtett halk sírást, ami egy ideje ott alszik bennem..., s néha felszínre törne.
Így válok képessé arra, hogy az életben, hivatásomban, ami gyerekekhez köt elsősorban - meg tudjak felelni - főként a magam állította elvárásoknak. Vidám vagyok és sokat bolondozok... nevetek, s persze, mint minden ember, hibázok is.
Gyerekek között jó, újra gyermeknek lenni...Felelősséggel.
Átadni valamit magunkból, ami segíti a gyermeket a világban való eligazodásban...
Ha szomorú vagyok, ha bánt valami, elkeseredek egy pillanatra, de aztán gondolkodom a megoldáson.
Mert az élet szép..., tele van csodákkal, gyönyörű és fájdalmas pillanatokkal...
Hajnalokkal és estékkel..., virágszirmokkal, s holdkönnyekkel, napsütéssel...esőcseppekkel.
Ha megbántanak, írni szoktam, vagy sírni...
Néha mindkettőt, magamban... egyedül. Érzékeny vagyok, néha túlzottan is..., de idomulok a forgó Földhöz, az emberekhez, erőmet innen merítem a nehézségek leküzdéséhez...
Írok verseket, prózákat...s figyelem a világot. A természetet, s az embereket..., az alkotásaikat festményeket, szobrokat, zeneműveket- dalokat. Megragadok egy pillanatot s abból kerekítek valamit, sokszor a fantáziámra hagyatkozva,- néha jól, máskor rosszul..., de törekszem arra, hogy jobb legyen. Fontos, hogy értsék az olvasók, amit írok, közvetítsek valamit..., máskor meg elgondolkodtatni szeretnék. Írásaimhoz saját, illetve zömében a fiaim, Janek és Dániel által készített fotókat társítok.
Még sok tervet, álmot dédelgetek... -
55 éves vagyok...
http://www.youtube.com/watch?v=RYYscn_soho&feature=youtu.be
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Elragadtatva megértéssel és szeretettel olvastalak!